Az, hogy a közönséges papír simán és jó minőségű mintanyomtatásra használható-e, a papír nyomtatási alkalmasságától függ. A papírra vonatkozó követelmények a mintanyomtatásban a következők: a papír színtónusa a lehető legközelebb legyen az azonos textúra színtisztaságához, a papír porossága ne haladja meg a megengedett tartományt, legyen minimális fényáteresztő képessége, és rendelkezzen a normál nyomtatást biztosító mechanikai szilárdsággal. A papír vastagsága, tömítettsége, szerkezeti jellemzői minden nyomtatási kötegben azonosak maradjanak, a papír élei derékszögűek legyenek, és a lejtéshiba ne haladja meg a ±3 mm-t.
Papír simasága: A papír simasága közvetlenül meghatározza a nyomtatott termék nyomtatási minőségét. A nagy simaságú papír jobban érintkezhet a nyomdalappal a préselés során, így a nyomdalapon lévő festékréteg egyenletesen tud átkerülni a papír felületére. Az alacsony simaságú papír azonban egyenetlenül érintkezik a nyomólap felülete és a papír felülete között a préselés során, ami miatt a tintaréteg egyenetlenül kerül át a papír felületére. Ilyen esetekben, ha alacsony simaságú papírt használunk, célszerű a nyomtatási folyamat során megfelelően növelni a nyomtatási nyomást, hogy megfelelően kompenzáljuk az egyenetlen felület okozta gyenge nyomatnyomok jelenségét.
A papír tintaabszorpciós tulajdonsága: A papír tintafelvétele elsősorban a papírban lévő szálak tömörségétől (a rések méretétől) függ. Ha a papírszálak közötti hézagok kicsik, a szálak elégtelen fibrillációja miatt a szálkapillárisok működése megváltozik, ami a papír tintafelvevő képességének csökkenését eredményezi; Ha a papírszálak közötti hézagok túl nagyok, a kötőanyag túlzott felszívódása a tintapigment együttes felszívódását okozza, ami a nyomtatott terméken átnyomó{1}}nyomtatást eredményez.
A papír rugalmassága és plaszticitása: A különféle folyamatok, például a tárolás és a nyomtatás során a papír különféle változásokon megy keresztül a különböző környezeti hatások miatt. Például külső erők hatására azonnal megváltoztatja alakját és méretét, és amikor a külső erők megszűnnek, a papír visszanyeri eredeti alakját és méretét. Ezt az alakváltozási folyamatot érzékeny rugalmas deformációnak nevezik; amikor a papírt külső erőhatások érik, és egy bizonyos időn belül megváltoztatja alakját és méretét, majd a külső erők megszűnésekor visszanyeri eredeti alakját és méretét, ezt a deformációs folyamatot lassú rugalmas deformációnak nevezik; a külső erők eltávolításakor a papír továbbra is a külső erők által okozott alak- és méretdeformáció állapotában marad, ezt plasztikus deformációnak nevezzük. Az érzékeny rugalmas deformáció és a lassú rugalmas deformáció visszafordítható, míg a képlékeny alakváltozás irreverzibilis.
A papír felületi szilárdsága: A papír felületi szilárdsága döntő szerepet játszik a kopásállóság, a por -leesésének-és a papír felületének nyomtatás közbeni elmosódásának megakadályozásában-. Annak érdekében, hogy a nyomtatás során tisztább pöttyök legyenek, nagyobb viszkozitású tintát használnak. Ha a papír felületi szilárdsága nem megfelelő, könnyen lehullik róla a por és a bolyhosodás, amelyek a lemez felületére tapadnak. Ha alacsonyabb viszkozitású tintát használunk, az ofszetnyomtatás során a tinta és az előhívó oldat emulgeálódik, ami szennyeződést eredményez a nyomólap üres területein.
A papír nedvességtartalma: A papír nedvességtartalma közvetlenül befolyásolja a nyomtatott minták minőségét. A túlzott nedvességtartalom csökkenti a papír szilárdságát. Külső erők hatására a papírszálak kihúzódnak, ami fokozza a plasztikus deformációt és befolyásolja a nyomatnyomok száradási sebességét. Ha a nedvességtartalom túl alacsony, a papír törékennyé válik, sérülhet, és statikus elektromosság léphet fel. Mivel a papír nedvességtartalma szignifikáns korrelációt mutat a környező környezettel, szükséges a nyomdai helyiség páratartalmának és hőmérsékletének megfelelő elrendezése, hogy a papír nedvességtartalma egyensúlyban maradjon.
